Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

pad és a costümök, s más mindennemű requisitumok körülményeit, mellyek az adandó müvekben előfordulnak..." /L. Wallentinyi Dezsőné: Levelek Adorján Boldizsár levelesládájából

. ItK 1917. 94-6./ A vendégjátékoknak azonban volt egy, eddigelé figyelembe nem vett világnézeti oldala is. Egressy magával vitte és néps?erüsitette a fiatal radikálisok müveit, illetve fordításait. 1358-ban ilyen még nem található a turné műsorán, 1640ben viszont Souvestre-Kazinczy Gábor Gazdag és szegény c. drámáját Debrecenben, Kolozsvárott és Nagyváradon is betanittatta, sőt jutalomjétékául választotta. A vidéki szinházi központokban tartózkodást felhasználta arra is, hogy találkozzon régi elvbarátaival és uj eszmetársakat keressen. Kolozsvárott ilyen barát volt - 1854 óta - Krizbai Miklós kancellista, aki ott neveltetett Ákos fiára is figyelő szemmel tekintett. /Vő. Szentimrei Jenő: Egressy Gábor ismeretlen le velei

. Igaz Szó 1956/12. 1874-Ö./ A fentebb emiitett Adorján Boldizsár még pesti ismerőse volt, akinek emlékkönyvébe 1840. ápr. 20-án került a "nemzet-haza-polgárerény-egység" utravalója: OSZK Kézirattár, Pol.Hung. 1028. 7. f. 1841-42ben levélváltásuk azonban nemcsak a műkedvelők támogatásáról és Egressy vendégjátékáról szólt. "Mert ó mi nehéz embert találnunk, ki velünk nem csak elvben de szivben is rokon legyen, ki ne csak megértsen bennünket, de érzelmeinket is é— rezze. Vedd hát kézszoritásomat, a szövetség áll" - irta 1840. szept. 10-én, és a motivum két év multán, 1842, okt. 4-én is együtt bukkant fel a vendégszereplés ötletével: "Ha talán lennének azon vidéken az ügynek és személyemnek jóakarói, tudasd velők szándékomat, addig is Isten velünk! - Éljen a hon!" Egressy lelkes közönsége - akárcsak Pesten a földszint és a karzat népe, diákok, fiatal tisztviselők és értelmiségiek. A vendégjátékok felszinre hozták - nézőtéri perpatvarokban - a társadalmi nyilvánosság vezetéséért folyó küzdelmet. 1838 októberében, Krizbainak irott levelében egy közelebbről nem ismert kolozsvári inciaensről olvashatunk, amely két fiatal barátját veszélyeztette; 1840-ben