Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

a nagyváradi ifjúságtól kapott emlékgyürüt és koszorút, 1342. marc. 12-én a Coriolanus radikális szerepfelfogása váltott ki nézőtéri tüntetést Kolozsvárott: "Coriolanus e szavaira: sepredék nép, csőcselék nép sat. - páholyaink neme Ily ike tapsra méltoztatá tenyerét, a parterre hatalmasan pisszegetett." /Hegélő Pesti Divatlap 1S42. ápr, 1./ A vendégjátékok értékelésére térve, Rakodczay azt a szellemes hipotézist állitotta fel, hogy Egressy minden számottevő távolléte erőgyűjtésnek minősül, melynek hatása elméleti Írásokban és uj nagy szerepekben keresendő. A helyzet - véleményünk szerint - nem volt ilyen egyszerű. Egressy törekvései Pest-Budához kötődtek, s ahogyan korábban- első bécsi tanulmányútja idején - a gyakorlati munkából való kiesése miatt aggódott, ugy 1341. febr. 29-i levelében Krizbainak is hasonló kétségeket fogalmazott meg: "...visszaijedtem magamtól Liiklós, midőn észre kezdem venni, hogy a szinész a privát embernek áldozatja kezd lenni nálam./.,,/ Húsvét után minden stúdiumaimat elől akarom kezdeni, s olly hosszú mint veszedelmes recreatiot nem engedek magamnak többé, mint az utóbbi másfél év volt..." Feladatait, naplójában /OSZK Kézirattár, Oct.Hung. 611. 1. kötet 5—6»ff,/ két irányoan jelölte meg: - "Néhány szinügyi tárgyak fölött akarnék még elmélkedni hírlapokban" - Szerepálmait Posa márkiban, Othellóban, az Hernani címszerepében, továbbá három, nem-klasszikus dráma, a Száműzött

, /Souíié/, a Szegény költő /Kotzebue/ és a Gyára ok /Souvestre/ eljátszásában jelölte meg, E tervek megvalósítása csak részben sikerült. 1841-ben valóban fellendült Egressy szakirói tevékenysége: a Kossuthtal folyta

tote polémia és a színészeti kézikönyvből mutatványokat adó cikksorozat kötetünkben is szerepel. A felsorolt szerepek közül azonban csak Othelló /lo44-ben/ és Posa /1846-ban/került fel repertoárjára.