Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

végtelenség, alakító crűl)cn, *« az örök szépségnek csodálandó játékában; 's épen ezért van külön egyénisége minden egyes kődarabnak, egyes virágszálnak, egyes madárnak, embernek, családnak, népfajnak; ezért van egyénisége magának a' földgolyónak is, más csillagok irányában. Az lehetséges talán, hogy az ész mestersége, gőzerővel, vagy nem tudom mivel, a' fold felületét egy társalgó teremmé varázsnlandja: de minden népét c'földnek, fajban és nyelvben, kivül és belül cgygyé, bizonyára soha nem egyéntelenítendi. A' gyermek mindig jobban fogja szeretni édes anyját mint a' szomszédasszonyt ; a' lengyel apa pedig nem fogja keresményét az irlandi szegénységnek adni, midőn saját családja is éhezik. Ez igy volt és igy lesz világ végéiglcn. Ha tehát polgárt népcsaládon kivül gondolni nem lehet: ugy az egyesek világpolgársága, lényegben és formában egyszersmind, képtelenség; mert hiszen egy embernek száz honban születnie nem lehet, 's ki száz né]>családhoz akar tartozni, az egyikhez sem t'og tartozni, hanem leszen Ahasvérus, örök zsidó, földönfutó, kinek sem országa, sem hazája. A' nemzetek magok világpolgárok ugyan, némi formájában a

? dolognak, azaz: mennyiben egy közös világot laknak, és egymással bizonyos jogviszonyban élnek: de nem polgárok lényegéhen a' dolognak ; mert például, életét egyik nemzet sem tartozik feláldozni az emberi nem összegének, mint ezt az egyes polgár tartozik tenni, honának érdekében ; \s mert a' nemzetek benső különbözése olly nemű , melly sem természeti, sem politieai egységgé soha nem képesíthető. Azért .t' nemzetek pályája párhuzamos irányban halad; — egymás mellett, és nem egymás felé; — miként halad ott fent a' csillag-egyéneké. Es mégis vannak egyesek, teljesen jogosítvák arra, hogy világpolgároknak neveztessenek, — a'dolognak nem formája, de lényege szerint. E'világpolgárok a' nagy szellemek. Ama'rendkívüli egyéniségek, kikben az emberi fönség typusa van kifejezve ; kik arra rcndclvék, hogy betöltsék az isten és ember közötti hézagokat és különbségeket. Világpolgárok pedig ők azért, mert mint egyetemes szellemek, nem esupán hónuknak és fajuknak, hanem közvetőleg az egész emberi világnak éltek és élnek. E' világpolgárság az eszme közöss égében áll, és ott kezdődik, hol az cuyimnck és tiédnek országa végződik: tehát a'szellem országában. Az eszme, melly kimondatott, melly világra jött, nem enyim , sem tiéd, hanem mindenkié, miként a' mennydörgés hangja 's a' viharnak zenéje. IUy értelemben világpolgárok: Gut te n be rg és Shakespeare, Fulton es Franklin; és — nemzetet egyénnek véve - világpolgár az ős görög nép, a' szabadság és művészet eszméjében. Es ím oda értünk, hol kivilágosul, miszerint a' nemzetegyéniség önzése, melly az önfentartás szükségén alapszik, nem csak összefér a* többi népek iránti barátság elvével, sőt ez, jóravaló népnek ösztönszerű tulajdona, míg másfelöl egyik létfeltétele. Es miben áll a' l>arátságnak legtisztább fogalma ? nem épen a' na g y lel k fia é g b v n-e . vag\ in amaz