Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

INDÍTVÁNY A' SZELLEMHONOSÍTÁS ÜGYÉBENi\ határtalan bőkezűség épen olly hiba, mint a' határtalan szűkkeblűség, Egyik az ész hibája, másik a' sávé. Az észhiba szívbeli túlság, a* szívhiba észbeli túlaág. Mind a' két túlság : nyomorúság. A' magyarnál bőkezűbb, sőt nagylelkűbb nemzetet sem a' világ, sem az idő fel nem mutathat, — legalább a' történetírás tudtával. Utána mindjárt a* franczia következik. Azt is tudjuk pedig, hogy nemzetiségére féltékenyebb, elfogultabb nép sincs, mint épen a' franczia. Ó azt tártja, hogy a' nemzet e' részben eléggé önző soha nem lehet. Nagylelkűség, és önzés !... minő ellenmondás, nemde ?... Sőt inkább : ez igen természetes. A' nemzetiség eszméjében életűnk feltételei foglaltatnak, miket sriatoÜy kevéssé ajándékozhatunk el barátságból, mint egyéni egészségűnket ; mert elfogyván egészségűnk, elfogy életűnk is. Természetes tehát, hogy a' nemzet, hónából, nyelvéből, szabadságából, becsületéből, 's egyéb tulajdonából csak ugy adhat másoknak, hogy jusson is, maradjon is; mert az önfentartás ösztöne szigorú gazdálkodást parancsol a'nemzetnek, melly egyéniségével egyedül áll a' világon. Ezen elvet azonban némellyek oasceférhetlennek tartják a' humanismussal, az emberiség iránti kegyelettel, 's a' világpolgárság eszméjével; elzárkózást, nemzeti misantropiát látnak benne, mi lehetetlenné teszi a' népcsaládok közötti fenállhatást ; holott szerintük, a' nemzeteknek olly irányban kell haladniok, melly az egyetemes összeolvadás végczéljához vezessen ' M illy képtelenség! Ez nem kevesebb, mint azt akarni, hogy a' természetből minden egyéniség kitöröltessék, hogy a' színek mind egybeolvadjanak, hogy a' káposzta rózsaillatot leheljen, 's a' hoUó csalogányhangon daloljon : holott épen az egyénítés változatosságában fejeztetik ki szemlátomást az isteni 15