Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

formák bájának és a' lényegbeli oszhangzatának, '« egyszersmind természeti tehetséget az élet' és lélek! jeleneteinek finom, és álható vizsgálatához ; aesthetico philosophiaimagas műveltséget, melly azonban nem egyoldalú aeslhetikai rendszerek utján szerzendö, hanem sokkal inkább önállólag gondolkozó tehetségének köszönje életerejét; továbbá nem szünö stúdiumot ; mert csupán a' művészei' technical törvényeinek szoros ismerete , egyes müdarabok lehető legnagyobb számával, a' művészet' történetével , újabb haladásaival, 's mind azzali szoros ismeretség, mi korábban, és későbben a' művészetről, és mükritikáról íratott, — tehetik fel a' kritikus', és kritika' alaposságát; végre szilárd és nemes jellemet, melly csupán a' jónak, és igaznak elismerésére , méltánylatára, és szorgalmazására irányozza törekvését, 's ezeken kívül más tekintetet nem ismer." — íme, tetszik-e innen látni, hogy csak amúgy hü bele Balázs módjára, csupa hazafiságból kritikuskodni, 's mikor épen rá érünk, 's még is figyelmet és tekintetet igényelnünk, sem az okossággal, sem a' szerénységgel meg nem egyezik. Az amott leirt kritikusnak, mint látta, szárnyai vannak , miknek erejével a' teremtő szellemhez felemelkedhetik az ihletés szent óráiban; ö át képes magát lélekben alakitni a' művésszel, azonosulni vele képzeletben, érzelemben, 's együtt járni a' végtelenben ; látni és érezni a' tökélyt kicsinben és nagyban az egyediségnek ezeroldalú nyilatkozatában. Csak ő képes e' futékony szellemképet mintegy megkötve , teljes lenyomatát vinni haza lelkében annak , hogy azt a' szónak gyenge segélyével lemásolni megkísértse, 's majd stúdium tárgyául tűzze ki a' szemlélődő észnek, a' ludo-