Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Hiánynak. Az illy kritikában a* szellem-rokonság nyelve szól, 's hangja az áhítat, gyönyör, és bámulatteljes szerelemé; olvassátok bár egy Goethe', Heine', vagy más nagy szellem' bíráló szózatát Sbakspear müveiről. Illy kritika nem hibázhatja el hatását ; 's egyszersmind újjal matatja, kogy kritikában , valamint minden tanításnál a' modor, csaknem egyenlő fontosságú a lényeggel. Azonban a' teremtő genius, fájdalom, nem ismer katonai parancs szót, s az ihletés nem jön hivatalos órák szerint. De e' hiányt művészileg kiképzett leieknél korán sem a' műtárgy' alaptervé hezi hűtlenségen, hanem a' kivitel' hévméröjénfogjuk észrevenni. A' lelkiesuiéretes szinész ön keblében hordozza legigazságosabb kritikusát. Sokszor tapsol a' közönség, s dicsérnek a' lapok, midőn a' belső kritikus piszeget ; és megfordítva : mik ama piszék, de mi a' földnek minden dicsősége azon üdvezitő kéj ellenében, mellyel az önélvezet fizeti mesterét! A* működő szellem nyugalomra térvén , e' belső kritikus egyedül marad ébren a' színészben ; ez visszahívja még egyszer az elvonult müképeket, hogy a' szemlélő ész elébe állítsa azokat ; és ekkor a' sükerült helyek, mint szinte a' hiányok, más alkalom számára jegyzetekkel iratnak körül. Szeb. Minél kisebb fokán áll a' szinész az értelmiségnek , annál speciálisabb észrevételekkel kell neki magyarázgatni ; az értelmes, a' gyakorlott ellenben felfogja, és megérti az általánosabbat is. Eg r. G. Ön' szini kritikusságának kártya alapja összeomolván, ugy járt ön, mint a' ki az ágon fenakadt, és sem felkapaszkodni nem bírva, seni nagyot esni nem merve függ az ég és föld között, 's nincs lelkének hova lenni. így jár ki hivatás