Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

van a' világon, vagy csak hazánkban is? lián y iskolás ficzkó lesz illy csiribiri Szebeklébivé, mihelyt a' Huraoristból , vagy a' Theater Zeitungból egy pár locus communist könyv nélkül megbírt tanulni! Valljon hol venné most magát csak azon maroknyi müludomány is, a' mi van, ha elejétől fogva minden kritikus csak a' más szájával akart volna enni, mint Sz. úr? Mivel nekem nem hinné el, hallja csak egy jeles német embertől, minő kritikussal lehet, és kell megelégednünk igazság szerint „Helyesen mondatik , hogy nagy kritikusok épen olly ritkák, mint nagy költök. A' művészileg teremtő tehetség gyakran egyesül ugyanazon személyben a' kritikusi tehetséggel ; mert ez szintúgy csupán a' léteilel nyerhető, mint amaz, épen ugy kiképezhető, de természeténél fogva gyakorlat által könnyebben fejthető bizonyos tökélyre , mint amaz. *) — Lessing jeles színmüveket irt, és jelesen birált. Művészek és költök közvetlen szemléleteik mélyéből nevezetes mü-itéleteket merítettek, mellyek bár aphoristicaiak, de a' legfontosabb nyoinozványok* egész sorát nyitják meg az általános kritika számára. IIlyenek végtelen számmai találtatnak Goethe irataiban. Jean Pant bámulatos aeslhetikai erőiskolájában igy látják felpirulni egy jövendő fényes nap' hajnalát, mellyazonban magát egymythikai ködlepel mögé rejti. Leonardo da Vinci, és Dürer Albrecht jeles művészek, s egyszersmind műbírálók voltak, Négy fő sajátságot kell föltennünk, vagy követelnünk a' valódi kritikusban: —figyelmezzen csak ön !—mindenek előtt természeti hivatást, mellyel p?iszta stúdium nem adhat, eredeti érzetét a *) Mert a' kritikus csak tutija; de a' művész tudja, és icSfi egyszersmind. E. G.