Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

4837-ben igaz volt a' magyar színészekre nézve, következik-e hogy 1842-ben is igaz legyen? Nem épen azt mondom-e hogy 1842 nein 1S20? '8 mintán tagadhatatlanul történt némi haladás ez utóbbi években színészetünkben, 's miután ez legjobbjaink szorgalmának tulajdonítható, 's miután ez tény. nem követelhet-e a tény elismerést? „0 Szeb. rajtad teljesül, Hogy kis vederből nagy cseberbe jutsz!—'* Hol Iegjobbakról van szó, kiknél tehát a'szorgalom a' valódi szenvedély' kiapadhatatlan forrásából ered, ott egyes eseteknél nem kell szeleskedni az Ítélettel, Sz. úr , sem egy oldalúnak lenni; mert mit ön' szemei szorgalom hiánynak látnak , talán épen nem az ; ne tessék a' roszban annyira magyarnak lenni ki, a' hibát mindig csak magán kivül szereti keresni. — A* lélek húrjai néha eltágulnak; de várjon csak, majd ismét megfeszülnek azok. A' szorgalmatlanságnak sok, a' szorgalmat! anon kivül eső okai lehetnek. Szeb: Valóban különös fogalma lehet önnek a* kritikáról » ha azt képzeli, hogy annak csak áj dolgokat szabad mondania, és különös fogalma a

1 tanításról) ha tanulságosnak azt képzeli csak, a'mi valakinek új. — Én meg fogok elégedni mindenkor oily kritikussal, ha egy uj észrevételt nem teend la, ki a' régi elismert igazságú észrevételeket a' felen esetre jol alkalmazandja, . E gr. G. Már az igaz tekintetes úr, hogy fogalmaink a' kritikáról végtelenül külömböznek. Épen itt van a' dolog fö bökkenője köztünk !—Én, látja tens úr* nem elégszem meg olly kritikussal, ki lemmi újat nem bir mondani ; 's valljon ti, művészet, tudomány, és közönség, mit mondotok Sz. úr' e' megelégedéséhez!? Pedig hány Szebeklébi