Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

e' pálya' jövendője olly bájos, olfy kecsegtető lenne, hogy önérzet, és szenvedélyen kiviil más horgonyhoz kapaszkodhatnánk ! És mintha biztosság tekintetében egy 1200 pflosjobb magyar szinész' anyagi helyzete csak egy 500pftos academiai tagéhoz is lenne hasonlítható ! Miért akarjuk hát erővel tiszta fehérnek látni s láttatni azt, a' mi még annyira sötétszürke hogy feketének is beillenék? Szeb. És ime ön követel elismerést a' színészek szolgalmáért, ki egykor az Athenaeumban ezeket irá : „Hiában , csak valljuk meg, a' mint van, hogy színészeink nagyobb része fel sem képes hivatása becséhez, nehézségéhez emelkedni,— e' rész biztosítva lévén havifízetése rendes járása felől azt tartja, hogy ha egyszer kötelességének mechanice elégett tett, szerepét a' súgóra számolva megtanulta, miért gyötörje magát tovább ? ö igy is elég boldognak érzi magát, mert szakmányát leróván , némi mulatságra is marad ideje! —Kell-e olly színészek szorgalmát elismerni, kiknek arczképe az itt ön által festett képhez hasonlít ? ügy e' hogy a' kell, követel szavak most kissé furcsán hangzanak? E gr. G. Engedelmével, mindjárt szerencsém lesz megmutatni, hogy az ellenmondás nem irataimban , hanem önnek agyában van Szeb. úr! Köztünk a' színészek' legjobbjairól volt szó, kikről ön azt irá : „hogy miiveszi tekintetben még ők is természet Jiai" — Van-e tehát ellenmondás, ha azt mondom, hogy a' színészek nagyobb része hanyag, legjobbjai pedig szorgalmasak? Mert hogy a'nagyobb rész a' jobbakból állana, azt talán csak őn som fogja állítani ? —De tegyük, hogy én akkor a' hanyagok alatt minden magyar színészt értettem, 's most azokat mind szorgalmasaknak állitom: mi