Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

sei különösen kiemeltetlek, luellyek előttem jelesek és szükségesek igen, de nem inkább voltak feltetszók mint a' többiek. Igaz, hogy bár mennyire kielégít is egy poetai mii bellinrinoniája 's szükségessége által , még is egy vagy más jelenet' magasb jelessége a' szépségnek ragyogóbb fényét sugározza lelkünkbe. K' tapasztalást én sem kenuién el, mivel soha sem kapatni el egyes helyek által, kivált ha azok a' költőtől is mint ollyanok vannak kijelelve, csak érzéshiányt tanúsiian-i. Ki tiulná valaha I.ear Orüll jeleneteit elfeledni, ha egyszer látta azokat? Vagy Macbeth' magány beszédét a' gyilkolás elolt, s elbeszélését utána? Othello' hoszdübét stb. Sok benyomás elenyészik a' lélekből, ezek 's hasonlók soha. De ezen tnagasybeszéddel soha sem oszthatám kizárólag bámulatomat, bár hányszor át meg át olvasam, 's ha a' világ évszázadok óta e' lapot különösen meg nem Jegyzi, saját módom szerint épen úgy áthaladok rajta mint egyebütt, 's még zavartalanabbul, ha némi homály, 's czélszerütlenség önkénytelenül föl nem tartanak. Nekem ugyan is úgy letszék, mintha a' nagy költő egy lappangó mélakedélynek, melly végre azon pontra jő, hogy életét önkénylesen elvesse magától, egészen más szavakat adhatott volna szájába. Hogy Hamlet a' színmű' kezdetén, egy kedves atya' elvesztése', egy szeretett anya iránti elidegenülés' érzetében, joga- 's trónjából kiforgatva, 's bizonyos erkölcsi tehetetlenség' öntudatában óhajthatja az ezen világtól! szabadúlhatást, az megfogható, 's engedhető. De most, miután a' legcsodásabb módon tudtára esik, hogy atyja nem természetesen múlt ki, hanem csúfosan meggyilkoltatott, miután a' léleknek boszút, 's elégtételt kelle Ígérnie, mintán szerepet vállalt: szóval, egy egészen más helyzetben mint az előtt látók, amaz isteni tilalomról, melly tol amott féli, most elfelejtkeznék, 's föladata elöl mintegy megfutva, inkább éleiétói válnék meg hogysem határozatra vergődjék? Ebben találtam én, mondom, homályt, ellenmondást, 'a Hamlet' kedélye így előliem érthetetlen volt. De hát szükségképen öngyilkolast kell-e ezen beszédnek largyazni, valljon Shakspeare ezt valóban igy gondolta-e ? A' próbától függ, valljon a' hely , a' költemény' egeszéből, s egyes szavakból kifejtve kellő világba hozathaiik-e , úgy hogy a költő minden baraijat meggyőzze. Hamlet mindjárt kezdetben teljes elbaigultságban jelenik meg, s a' kihallgatási jelenet (Audicnzscene) elkeserüliseget még neveli. Iloszúsága jóformán illetlenül, csaknem neveletlenül tör ki anyja ellen, miért a királytól, ki előtt mindig tartózkodó, egy hoszszas útbaigazítást kell eltűrnie, miután az örökös herczeg fonlosabb bajának is Laertes' csekelyes folyamodása elébe tétetett. Most van a magánybeszéd, melly életundort fejez ki. sót azon óhajtást, bár meg lenne engedve éltének önként réget vélnie, majd anyja s a' király Iránti keserű haragot. A' kisértet-iárás' hire lelkének minden figyelmét magára ragadja. Éjjel, a lélek' jelenléte 's elbeszélése által kedélye összezúzalik ; nem képes magáhez térni; 's felötlik benne a csel, hogy magát őrültnek adja ki olly terv, mellyröl nem mondhatni bizonyosan, valljon az örülés' kikerülése végett foglalja-e el lelkét, vagy ezen lelkikór rajta már teljes hatalmai vön. Ezen szándékból ijeszti meg Opheliát, használja álorczájat, hogy Poloniusl keményen megpirongathassa, később pedig barátai és a' színészek közit magáról újra csaknem egészen elfeledkezik; pillanatokra vidor, csaknem dévaj, de búskomolysága rögtön ismét beáll, 's a' világ és emberek iránti utálatát pompás szavakban adja elő. Hanem nem is kell öt igen betüszerint vennünk, mert bar most azt mondja Roaenkranznak, hogy egy idő óta minden gyakorlási elmulasztott, de kevéssel a' vívás előtt hiúsága ennek majd ismét ellene mond, midőn iloratiót azzal nyugtatja, hogy ö Laertes' távolléte alatt szorgalmasan gyakorlá a' vívást. Midőn a' színeszek lőle eltávoznak, magányában gyávaságát 's határozatlanságát keserűen hányja önnön szemére, káromolja a' bitort, 's magát meg inkább, alávalónak látszik önmaga előtt, a' miért atyja' megöletése 's ennek bősz úra in lése tettre nem bírhatják. — „Gyáva vagyok en '' — kérdezi magatói — meg hagynám magamat mástol gyaláztatni bosznlailan ? Igen — úgymond, magát pirongatva — még akkor is mindent tűrnék, mert galambkedelyem van, 's nincs epém, melly a' nyomást megkeserítené; különben a" felhők' keselyűit rég hizlalandam e rabnak dögével.'< Meggyőződés nélkül szakasztja magát újra felbe, mint egy szórakozott; egy mentséget talál, melly a jelen pillanatra megnyogtalja: a' szellem gonosz, beszéde koholmány lehet, hogy oi buskedelye melleit vesztére csábíthassa. Mar előbb eszébe ötlött, bátyjai