Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

folytatásában /Pesti Hírlap 1846. dec. 24./ ezekre az igényekre is kitért: "Hogy a remekművek s közöttük elöl az eredetiek a tömegre nézve külső ingerekkel is bírjanak: ezeket kellene mindenekelőtt a legnagyobb fénynyel és tökélylyel kiállitani, nemcsak művészileg, hanem technikailag is: diszitmények, öltözetek, bútorzatokban..." Művészeti és akusztikai okok egyaránt indokolták a másik javaslatot: "alkalmazni kellene már itt is a francziaféle zárt színpado

t..." /Kiemelés Egressytől./ A Nemzeti Szinházban ugyanis a régi technikai megoldást alkalmazták: az öt pár oldalkulissza és a mögöttük átfeszitett függönyök adták a szinpad perspektíváját, a zárt tér ábrázolása azonban csorbát szenvedet, a felül nyitott szinpad fölött a zsinórpadlás magasságában veszett el a hang. Sgressy küzdött a próbák számának növeléséért is. A párizsi ron^yszedő jutalomjáték! bemutatója előtt nyolc próbát tartott. A darab többszörösen is "csúcstartó" volt, rekordhoszszuságu és három hónappal párizsi ősbemutatója után már szinre került Pesten. Sgressy szinészvezetéséről rendelkezünk adatokkal. Mióta bevezették a rendező nevének feltüntetését, a Pesti Divatlap többször kitért Egressy munkáira. Dicsérte a szereposztást, amely kerekded előadást eredményezett /1847. jul. 28., Falura kell mennie/

, a IV. Henrikb

en SzentpéteryFal8taff klasszikus értékű alakitásának hátteréül végre rendezett, jól mozgatott statisztéria szolgált /1347. aug. 9./. A siker nem volt egyértelmű: az Egy pohár viz estély-jelenetében a csoportozat tagjai még mindig "feszes katonasor"-ban álltak, aug. 4-én. Hogy honnan kellett elindulni, arra a III. Richárd sugópéldánya vet némi fényt, ahová Egressy beirta: "Figyelmeztetés. A járások pontosan megvannak határozva, ki honnan és hová megy." /OSZK Színháztörténeti Tár, N.Sz.H 65./ Érthető tehát, hogy a sugópéldányokra tett rendezői bejegyzések zöme a szinpadi járást rögzítette, megakadályozandó a rögtönzött mozgásokat. Erre csupán az ujabb francia daraboknál nem volt szükség, A párizsi rongyszedő szerzői utasításai például annyira alaposak voltak, hogy fölöslegessé tették az ilyen bejegyzéseket.