Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

"...a lelki, mint a testi erők használatot, gyakorlatot igényelnek." /Levele Krizbai Miklósnak, 1841. febr. 25./ Az I838 és 1842 közötti években a külföldi tanulmányutak lehetőségét két német vendégjáték pótolta, 1829. jul. 29-én Löwénél tett látogatást Pesten, amely érdekes szinészeti beszélgetésre vezetett: OSZK Kézirattár, Pol.Kung. 1754.12. és 17.

f. Löwe, mint az a feljegyzésből megállapítható, három kategóriába sorolta a színészeket: - "Iassu, hideg gondolkodás által" szerepet é^itök, - fantáziadús, érzelmi alapon alkotó őstehetségek, - a kettőt ötvöző színészek, kik a "helyesnek öntudatával", "de egyszersmind a leg emésztőbb" alakításokat hoznak létre. Egressy a Eurgtheater tagjai közül La Boche-t sorolta a harmadik típushoz, Anschützöt az utóbbi kettő közé helyezte, mig maga Löwe - elsősorban jul. 3-án látott Hamletje nyomán a második típushoz tartozott. Egressy önmagáról nem irt, de soraiból kiérezhető, ugy ítélte meg, útban volt az első típustól a harmadik irányába. Korábbi állaspontját meghaladva, a szerepet csak éi-itő szinész korlátairól ezeket irta: "...bizonyos pontokon tul e biztosság megszűnik; vannak állapotok, hol hijjába kérdezzük az észt, hol a keblünkbe lakó természetet magát kell kérdeznünk..." /Kiemelés EgressytőL/ A megjegyzés nemcsak a Hamlet

re készülő színészt minősítette, de benne rejlett a művészi kísérletezés további utja a már emiitett szenvedélyes, lélekrajzi elmélyültséget kívánó szerepekben. A Drezdából érkezett másik vendéget, Emil Devrientet szintén sajátos szempontból értékelte, arra figyelt fel, hogy a monotóniára hajló szerepeket "Devrient ezer apró részekre osztja fel, s e változatosság által friss életszint tud annak adni." íme, Egressy 1841-ben már megoldást látott