Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Vörösmarty 1837-es figyelmeztető kifogásárai A gyakorlatban sem kellett erre sokáig várni. Éppen Vörösmarty verses szomorú játé kának, Az áldozat

nak bemutatóján /1841. ápr. 26./, Szabolcs szerepében nyújtotta a magyar szinpadi dikció addigi legszebb példáját, melyben - Bajza József szavaival "szerencsésen kikerülve a monotonia, mit versek szavalásakor még jeles szinész is oly kevés tud kikerülni." Devrient vendégjátékának másik tanulsága az volt, hogy az ellentétekből való szerepépités nemcsak a drezdai vendég kellemes, nagytérjedelmü, szinte hangszerré képzett orgánumán képzelhető el, hanem az ellentétek kontrasztja és egysége saját adottságai mellett is megvalósítható: ".. é

ellentétek álljanak egymás mellett; árnyék és világ, forte és piano, magas-; ság.és melység, lassúság és gyorsaság, külnyugalom és kirontás. E merész ugrások azonban csak igen jól kiszámított átmenetiek által látszhatnak természeteseknek..." A Devrient-szerepelemzés összegezésében pedig az esztétikai általánosítás szintjén vonta le a következtetést: "

Szép akar lenni, s ugyanezért a valóság sokat szenved játékában." /Kiemelés Egressy tői/ Ez utóbbi szembeállítás már a Bajzával folytatott esztétikai vitát előlegezte. /Bajza kritikáit a következőkben összegyűjtött müveinek V. kötetéből idézzük, sajtó alá rendezte Badics Eerenc, Bp. 1900./ A szinészi alkotófolyamat jó néhány részlete ezúttal — éppen az elitélő, s ezért a szokottnál aprólékosabban elemző recenzióknak köszönhetően - rekonstruálható. Bajza kezdetben a hosszas vidéki vendégszereplés romboló hatásának és nem tudatos törekvésnek fogta föl az Egressy stílusában bekövetkezett változást. Az ismétlődő kifogások egyaránt vonatkoztak szinpadi beszédre /halkan és prózai módon szavalt/, mozgására- /gyakran fordult a színfalak felé/ és főként gesztusaira, amelyeket Bajza ismételten "művészietlen természetességüknek itélt. Lássuk most.a stílusváltást Egressy egyik sikerszerepében 1 Dumas Kean c. darabját 1838. febr. 6. óta tartotta műsorán a szinház, s a világhírű angol színész hatásosan megirt szerepét Egressy Lendvayval felváltva s mintegy vetélked-