Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)
Vörösmarty bevezetőben idézett véleménye színészetünk fordulópontján született, és akárcsak Bajza József egy évvel korábban / Dramaturgiai és logikai leczkék magyar szinbirálók számára , Kritikai Lapok 1836.67./, ő is az "uj iskolához", a teret hódító romantikus színjátszás uj nemzedékéhez sorolta Egressyt. A szinész mögött ekkor már 11 évi vándorpálya állt, amely rákényszeritette őt a mesterség fokonkénti meghódítására, a kardalnoki és súgói műkődéitől a kisebb, majd a jelesebb szerepek birtokbavételéig, "Súgtam vérrel izzadva a kassai játékszínen 1828, 7-ik Májusba", "Leírtam" - olvashatjuk az Olasz nő Algírban c, Rossini-opera vagy az Európa elragad tatása mitológiai paródia sugókönyvén a nem éppen könnyű és gyors pályakezdésről árulkodó sorokat, őt nem segítették olyan adottságok, mint a kitűnő fellépésű, kellemes tenorhangu Lendvay Mártont vagy az orgánum szépségével azonnali diadalokat arató Bartha Jánost. Jellemző, hogy 1837-ig terjedő korszakából utóbb, önéletrajzi levelében / Színészetünk történe téhez . Hölgyfutár i860, dec. 20./ csak egyetlen szerepet tartott említésre méltónak, az átlényegülés és alakváltoztatás első jó lehetőségét adó Gastont Des Arnould-Pournier Vas ál ar cos c. drámájában, aki 16 éves ifjúból 40 éves férfivá öregszik az előadás során. Ugyanakkor nem emiitette szerelmes szerepeit, köztük a kassai Bánk bán-Ősbemutatón és később is játszott Ottót, sőt a Hamlet címszerepének ekkori megvalósítását sem vallotta később magáénak. A Budai Várszínház együtteséből voltaképpen egyetlen színésztől,, az Ösztönös őstehetség Megyeri Sároiytol tanulhatott;, akit későbbi említéseiben mindig nagyra értjeit. A pesti Német Színházban az 1835 és 1837 közötti időszakban ugyan jelentős művészek vendégszerepeltek /Ludwig Löwe és a Rettich-házaspár a bécsi Burgtheatérből, Ludwig Fauli Drezdából stb./, de vendégjátékaik zömét Egressy - ugyanakkor maga is színpadon lévén — nem láthatta. Későbbi nagy szerepei közül a Hamletet 1835. szept. 16-án, a müncheni Wilhelm Kunst alakításában ugyan megtekinthette, de semmi nyoma nincsen, hogy ez valóban meg is történt és Egressyre a látottak vala-