Kerényi Ferenc szerk.: Egressy Gábor válogatott cikkei (1838-1848) (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 11., 1980)

Javallat a* * fineszét* Ügyében. A* melly színháznál a' műrészét haladás helyett inkább sántikál, 's maradozik, jele, hogy a' szinosztagok erőtlenek, anyagosak, vagy igen hanyagok 's szellemi neinesb ösz­tönöknek nincs nálok lelkesítő, buzdító ereje, vagy a' körülményekben keli keresni az okot. Nálunk ezen bajok mind megvannak, 's ha intézeliink' életét szeretjük, orvoslási módok­ról kell gondolkoznunk. Ha a' társaságban a' többség anyagias, ugy csak anyagias módsze­rekkel lehet némi haladást eszközölni előle­gesen, azaz: törvény, 's kötelességszerűleg kell a' színészt előre hajtani, ha magától olly resten mozdul. Ide ugyanazon kissé durva közmondást lehetne illeszteni, hogy ez annyi mint kopót bottal kergetni nyúl után, miben sok igazság lenne, de itt legalább az a' ha­szon lenne ezen módban, hogy az eddigiek­nél nagyobb praecisiót 's correctséget nyer­nének előadásaink, mi genialitas nélkül is eszközölhet,., ha komolyabban veszszük a' színeszein, * kissé több fáradságot veszünk hozza magunknak. Igaz, hogy a' hanyagságon legbiztosab­ban csak szellemi ellensúly segíthetne, mint: becsi ágy, a' művészet' szeretete, 's ezekből folyó lelkes szorgalom. De mennyit lehessen e tekintetben tőlünk várni — kivéve a' kive­endoket, — jól tudjuk. Mert hiába — csak valljuk meg a' mint van, hogy a' nagyobb rész M sem képes hivatása' becséhez, nehéz voltához emelkedni ; ezen rész biztosságban levén fizetése' rendes járása felől, azt tartja, hogy ha egyszer kötelességének mechani­ce elegei tett, szerepét a'.súgóra számolva megtanulta, miért gyötörje magát tovább? ö igy is elég boldognak érzi magát, mert, szak­mányát leróván, még némi mulatságra is ma­rad egy kis ideje. A' gyermeknek, bizonyos kifejtéséig, ál­lati nevelés kell, s csak akkor értelmi, midőn már kissé hasonlitni, különböztetni, ítélni kezd ; amott fenyitéktöli félelemnek kell őt jóra ösztönözni, itt meggyőződés', neinesb ingerek', 's a' felébresztett erényszeretetnek magának. Nekünk, nemesbszellemi minoritásunknál fogva, az első nevelésmódra van szükségünk, bármi ellenmondódnak lássék is : művészet — és állati — anyagi nevelésmód. De mik ezen nevelési, és ösztönzési mód­szerek? — Szabályok, — kötelesség, fenyí­ték, vagy büntetés, és jutalom. Én azt gondolnám, hogy valamelly kis egyesületet kellene szerkezteim', ez a' szín­művészet' megállapított elveit dolgozná ki mi­nél életgyakorlatibbá, (ehhez idegen kúlfur­rásunk is van) — bár a' színművészet, aetke­ribb magasságában, nem igen engedi magát elvekre vonatni — ezen gyakorlativá dolgo­zott theoriák, szaltályfonuákban, a' társaság' tanulmányául rendeltetnének, szigorú követé­sök, 's gyakorlások kötelességgé tétetnék, 's az ebbeli hanyagság keményen büntettetnék, sót legvégső esetben a' tag mint tehetetlen, vagy javithatlan, ne is szenvedtessék meg az iniézetden ; végrehajlók a' rendezők lennének. — így ezen egyesület némi iskola' helyét pó­tolna. — Talán rendeltethetnének olvasó órák •s, s testi ügyességnyerés végett táncz es bajvivás-gyakorlás sin. Míg azonban ezen jámbor óhajtás a' kö­rülmények' mostohasága miatt teljesedésbe mehetne, ezen szabályokat óhajtanám szoro­san gyakorlatba vétetni 's törvényes erővel felruháztatni : 1. ) A' szerepiróknak hagyatnék meg, hogy az eddigi végszavak (Schlagwort) helyett, hosszú, befejezett értelmű constru­ctiókat írjanak jelmondatoknak ; mivel a' játszó' szavainak gyakran csak az előtte, vagy utána szólóéval van teljes értelme, igy a' sze­repet tanuló érteni fogja a' mit tanul, mi ed­dig sokaknál, és gyakran nem történt, s oka volt a' sok rosznak. Ha a játszó társ csak né­hányat szól közbe, azon szavak kis betűkkel Írassanak csak folytatva a szerepbe, va­lamint a' játszó társ' minden insiructiói. Ha többen mondanak egyszerre valamit, minde­niknek ugyanazon egy jelmondat írassék. 2. ) A' jelmondatokat, s a' játszó társ minden instructiót olly pontosan kell tudni a színésznek, mint saját szerepét. hogy mi­helyt társa az utolsó szóiagol felig ki ejté, 0 mur kezdhesse a magáét és simán köthesse társáéhoz, kivéve az olly eseteket, hol a' já­ték mulbatlan szünetet kivan, de a' rendező Ítélje meg, hogy ezen szünetekkel nem pa­lástollalik-e szereptiidatlanság , s ez főleg az egybe nem vágás es praecisióilansagnal fogva rovassék meg. Mert az okailan szünetek, — mi szerint egy egész cOMirut'liot var el a' súgótól a'játszó mieloit beszelni kezdene, —

Next

/
Thumbnails
Contents