Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A lap programja és fogadtatása

sabb kifejezést nyer a minden egyes lapszám fejlécén, valószinüleg berzeviczy Vincétől származó idézetben: "Magasztalásnak ás ücsárlasnak múlhatatlanul kell lenni. B-e." Az első számban az 1830. november 24-i előadástól kezdve vizsgálja Csáky az előadásokat, noha eredetileg a decemberi előadásokkal kezdődött volna a szemle, de Mozart Titusz kegyessége cimü daljátéka Déryné jutalomjátéka volt - ami Kassán is jelentős eseményszámba ment, s méltó volt a megörökitésre. Ezután minden előadás rövidebb vagy hosszabb krónikáját megtaláljuk a lapban. A Nemzeti Játékszini Tudósitás megjelenésével teljesen uj helyzet állott elő, s ehhez elsősorban a színészek nem voltak hozzászokva. Mi történt ugyanis addig? Időnként korábban is jelentek meg tudós

itások, de elvetve és rendszertelenül, a német lapok mellett főleg a Hazai és Külföldi Tudósításokban vagy a bécsi Magyar Kurirban. Ezek - mivel csak egyetlen szempont szerint - a magyar nyelv terjedése és terjesztése szempontjából Ítéltek, többnyire mellőzték a kritikai észrevételeket, jobbára csak dicsérték. De ha olykor elhangzottak is biráló észrevételek, azok oly későre láttak napvilágot, hogy befolyást a szinházi életre gyakorolni nem trudtak, a szinészek érzékenységét nem sértették. Déryné irja Emlékezéseiben: "Kassán több időktől fogva jöttek ki szinibirálatok, de nem rendesen. Egyszer egyik irt, máskor másik, de mindég a társaság dicséretére és szorgalmára szóltak..."^ Most viszont helyben, Kassán, a társaság székhe-r lyén rendszeresen és folyamatosan jelentek meg a tudósitások, még pedig ugy, hogy a december 11-én indult lap a kezdeti restanciát behozva - a hét végi számban már a hét eleji elöadásokról irt. Az esti előadásra beülő néző az előző napok saját szinházi élményeit összehasonlíthatta a lapban megjelent birálattal. Aki elolvassa ezeket a bírálatokat, láthatja, hogy a gazdag külföldi tapasztalatokkal rendelkező Csáky nem egy eszményi, a konkrét magyar és kassai valóságtól elszakított színházért szállt sikra, amelyben minden tökéletes és minden nagyszerű. A helyi viszonyok ismeretében