Csáky Tivadar: Nemzeti Játékszíni Tudósítás 16 számban (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 10., Budapest, 1979)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNHÁZI LAP - A Nemzeti Játékszíni Tudósitás az idö rostáján

játékok során, amikor a jutalmazott szinész feladata és felelőssége is kiválasztani a bemutatandó darabot. A jutalomjátékok jövedelmének egy részével rendelkező szinészt nem mindig művészi szempontok vezérelték a szindarabok vagy daljátékok kiválasztásánál. De téved néha a szinház is,

s erre figyelmeztetni kell! A műsoron lévő, de Csáky részéről nem méltatott szinmü "agyonhallgaccisa" is már egyfajta értékítéletet jelent, s a szinházbelieket a müsorválasztás igényességére inti, 1830 végén és 1831 elején vagyunk. A választék nem mondható gazdagnak; hiányoznak a jó forditások, ás az eredeti magyar szinmüvek. Az operairodalom legújabb termékei "magyar feldolgozásra" várnak. Nem véletlen, hogy ez ügyben is a legsürgetőbb teendőket Kassán ismerik fel. A szinházi bizottság Dessewffy József által megfogalmazott, az Akadémiához intézett levele leszögezi: "Nem koldulásképpen folyamodunk Nagyságotokhoz, nem alamizsnáért, hanem részvételért esedezünk, hogy t. i. Méltóságtok közben járása mellett uj meg uj, akár dall, akár más darabokra ha külföldi nyelveken is, szert tehessünk, és azokat itt lefordíttathassuk, hogy ugy nevekedvén és öregbedvén a Társaságnak Repertóriumra a bövség és külömbfeleség bajjai mellett is a nézők, a halgatók, színjátszók és játszónék, mind inkább-inkább kiképeztessenek és mind pedig a Magyar nyelv által magok kicsinosodását munkálhassák." E beadvány nyomán kezdődik el a munka a Magyar Tudós Társaságban - nem sokkal annak megalakulása után -, amely uj darabok lefordítását célozza,

s magyar darabok megszületését szorgalmazza.^ Talán a fentiekből is kiderül, hogy Csáky - ha adósunk marad is a szakszerű, részletes "müvizcgálattal", azaz a szindarabok részletes kritikájával - megjegyzései segítenek eligazítani az olvasót a műsorra tűzött, szinmüvek világában, mindenekelőtt korának operairodalmában. Mégis a lap erényeit elsősorban nem ebben látjuk, hanem azokban az utókorra maradt, lapjában közzétett feljegyzésekben, amelyek az előadásról szólnál:, még akkor is, ha ezek a krónikák elsősorban az előadások külső jegyeit próbálják megragadni. A Csákyt megelőző korábbi krónikák - néhány elenyésző kivételtől el-