Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

emlékezett meg a Nyugat hasábjain -, majd a 40-es évek elején mutatták be ismét. Az 1914-ben, a Világban megjelent történeti tárgyú jelenetet, az Urak fölperzselt várban

t, tudomásunk szerint még nem mutatták be. X Vannak korok, mikor a Messiás Janus arcú, egyrészről Megváltó, másrésztől Antikrisztus. Hogy Megváltóvá lehessen, Antikrisztussá kell válnia, annak ki nemet mond a fennállóra; hogy Messiás lehessen, fel kell vennie az Antikrisztus bűneit, hogy magában végsőkig tisztázza a sorsviszonyokat. Hogy a győzelem önmaga feletti győzelem legyen, hogy a bűnök magára vállalásával megteremtse a megváltott világot és benne a megváltott emberiséget. A megváltás akarása kritikai aktus, leszámolás egy világ bűneivel, a megváltás aktusa egy hiátust hagy maga mögött, melyet már csak a megváltott emberiség tölthet be. A Megváltó nagy feladatot ró az emberiségre, azt, hogy személyében mindenki kiérdemelje az állapot aranykorét, az egyenlősülő demokratikus világot. A Megváltó követel, mert a Megváltó önmagában tehetetlen, magányos lény, közösség sóvárgó, társkereső individualitás. Keserves út, fölséges mégis, Ez már az Anti-Krisztus útja, Aki elvásik feketén, Muszájul, szörnyűn, másokért, Hogy a jövőt fehérnek tudja. /Az Anti-Krisztus útja/ A megváltás formakaraktere lirai - ez Ady poézisának jellege -, mely számára az események mint részmozzanatok nem válnak problémává, hanem a lét maga mint teljesség kerül új megvilágításba. A megváltás a lét új teljességét teremti meg formája 6