Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

Az első alak: Halló, halló!,.. Ki beszél?... Igen, a szerkesztőség... Nádasi... Igen. Bájos és nagyműveltségű. /Erősebb hangon/ 3ájos és nagyműveltségű... Okvetlenül. A holnapi számban... Igen... Alázatos szolgája! /a szerkesztőhöz/ A szeplős Kovács Elzát eljegyezték... A negyedik alak: /sietve ir; közben/ Nem lesz jelen szegény a tizenhatodik jogász bálon. A szerkesztő: Csend! Mi van a rokkantak nagy gyűlésével, Nádasi? Meg kell szerezni okvetlenül. Hátul üres a lap. Semmi rovat. Különben is, sehogy se vagyunk, /monotonul recitál/ Vezércikk: Mi lesz az önálló vámterülettel. A Hosszú Olga hülye tárcája... A feminizmus kinövései. Megölték két krajcárért, /idegesen/ Hirekkel sehogy sem vagyunk! Személyi hireket kérek, okvetlenül! /tovább recitál az előbbi hangon/ A polgármester újabb sikere. A közvilágítás ügye. Az adóprés működik, /ismét idegesen/ Ez hülyeség! /tovább olvas/ Kinevezés. A rendőrség és polgárság. Ujabb katonai brutalitás... /dühösen/ Nincs a lapban semmi, de semmi! Ha lemaradunk, bej lesz am, gyerekek! /Lépések. Az ajtóban a szerkesztő barátja. Kopog. Belép./ A szerkesztő: Szervusz! Te itt és most? Ez igazán kedves meglepetés. A barát: Talán zavarlak benneteket, fiam? Nem volt időm máskor. Ne félj, nem maradok sokéig! A szerkesztő: Dehogy is zavarsz! Az urak dolgozhatnak tovább. A lap jóformán készen van. Az én idegeimnek nagy a szerencséjük. Ideges, kellemetlen, beteg voltam egész nap. Vágytam veled találkozni, édes!...