Bacsó Béla: Ady színpadképei (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 8., Budapest, 1978)

/Magyar vidéki lap szerkesztősége. Elég szegényes zzoba. Falakhoz állitott négy-öt asztal. Felragasztott térképek, hirdetések, nyomdászé nemességek s hitvány képek a falakon és a telefon. Hátul egyetlen ajtó. Az ajtóval szemben, a szinpad elején,, a szerkesztő asztala. Alkonyat. Az asztalokon egymástól elütő petróleumlámpák. Egyik asztal mellett senki sem ül. A szerkesztő előtt halom lap és papir. ő maga idegesen hány-vet. A többi asztaloknál: alakok./ A szerkesztő: /Lapokat forgat. Egy lap-darabban mintha olvasna valamit. A lapot leteszi. Csendesen beszél, de úgy, hogy a tüntető módon szorgoskodó alakok hallják./ Győrben még mindig irnai: verseket. Becsületes, naiv fiuk másutt is vannak még. /Hangosabban. Direkt hangnyomással az egyik asztal felé/ Vigasztalódjék, kedves Nádasi!... Az első alak: /Fiatal ember. Jámbor és szürke, de nagyhajú/ Nem irtam verset mar réci idő ota, szerkesztő úr. /Komikus szomorúsággal/ .-.zt hiszem, nem is iroK többet... A szexkesztő: No, no! A vasárnapi számba talán mégis csak . szánt egyet. Ne gyógyuljon fiam, olyan hamar. Verset nem irni... A második alak: Szerkesztő úr, mit csináljak a kancsal Wichterrel? Muszáj legalább tiz sort irni a beszédjéről. A múltkor is nagyon lármázott. A szerkesztő: Dicsérje jól meg. Féléves előfizető. A harmadik alak: Tegnap hirdetést is küldött. /Cseng a telefon. Az első alak rohan./