J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Rajtam, kinek semmi sem jatott Az együttélés varázsából. MATILDA Rudolf, nem tudod, mit éreztem. RUDOLF Nemes sziv, fogadd hát szerelmem, Egy kitaszitott méltatlan szerelmét, Ki vérző szivét forditja feléd, /Letérdel/ S agy imád, mint védő angyalát, Ki megmentheti szenvedésiből. MATILDA . . Nem, nem lehet... beleőrülök! Kelj föl! Mit beszélsz? Hiszen nem lehet.. Atyád... RUDOLF /

Felkel/ Egy szót sem az atyámról! E sző letörli az öröm mámorát Ajkamról mindörökre. Igaz, Méltatlan vagyok a porban térdelni Mit megszentelt lábaid nyoma. Az eljövendő bánat árnyai Be sokszor lepték be legszebb álmaim Éjt boritva a remény,hajnalára. S ez történt most is. Bocsáss meg, Matilda önzés szólt belőlem. Kietlen Pusztaság várt volna rád velem, Akit a sors bánatra itélt.