J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

MATILDA A földön olyan bánat nem lehet,. Mit nem viselnék boldogan veled. Mindent vállalnék, hogy pihenést Szerezzek zaklatott lelkednek. De ha szeretsz... RUDOLF H

a én szeretlek! Csak beláthatnál lelkem mély

ire, Magányos órákon, mikor a képzelet Hiu játékkal tündéri testet ölt S feledteti a multat és jövőt. Arcod láthatnád minden gondolatban, S minden leheletben a neved Visszhangja szól a sóhajomból. MATILDA ó, hagyd el, hagyd el! Vérzik a szivem, Hogy* mondjam, amit mondani akarok? Hagyj most magamra, jól.tudod, Anyám sirjához készülők. Ha majd Megnyugszol, rájössz magad is, Hogy le kell győznöd szenvedélyedet. RUDOLF Ne oszlasd szét a halvány reményt, Mi bánatomra némi fényt vetett. Csak azt igérd: találkozzunk ma este Anyád sirjánál, vecsernye idején, És mikor imád, mint a tömjén füstje 36