J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Időm, ha őket büntetnem kellett. Eredj! S tudd meg, hogy haragomra Méltatlan lettél - csak megvetésem sujt! RUDOLF ó, megvetésed! ZSIGMOND Talán ismételjem szavam? RUDOLF Nem. Elhangzott, s én szótlan tűröm. /W /

Zwornik előre lé

p/ ZSIGMOND Hallottad, Zwornik? Senki se tekintse Fiamnak ezt az ostoba kölyköt! Ha jobbágyokhoz huzza szive s kedve, Osztozzon hát a jobbágyok sorsában! Ha újra parasztért emelne szót, Bánj el vele, tetszésed szerint. ZWORNIK Súlyos, uram, e rám rótt feladat. ZSIGMOND Elég! A képmutatást nem szenvedhetem, Légy csak boldog, hogy aljas bosszúdat Kitöltheted egy magyar nemes uron. Ne tiltakozz! Már ez igy van rendjén. Nos, légy kemény, és használd ki hatalmad Ha szétfoszlatod hiu álmait - Lágyszivü anyja káros örökét