J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

őt szolgálod vele - s ezt akarom. Ha látom, hogy fellángol a tűz, Amely engem hevit, az 6 lelkében is, Méltó utódként ölelem karomba És gondtalan hagyom rá Varosna Gazdag földjeit. ZWORNIK Jól emlékszem, Nápolyban - ott töltém gyermekkorom Azt mondták, hires vulkánjuk már kihűlt. Multak az évek s a Vezúv meg sem nyikkant. Ha imitt-amott füstfelhót okádott, Elárulva, mi szunnyad kráterében, - Fütyültek a Vezuvra! - Mig egy szelid napon Kitört a kráter, lángokat okádott, S a hamu elöntötte Nápolyt. ZSIGMOND No ós? ZWORNIK Uram vigyázz, hogy szelid gyermeked Ne üssön a Vezuvra. Én megfigyeltem ót. Mint a vulkán pusztitó lángjai, Oly vad szenvedély tombol szive mélyén. Szunnyadt ó is soká, de ha kirobban, Dühét senmi sem tartóztatja föl. ZSIGMOND Csak robbanjon! Vajha megérném a vihart, Ami felkavarja lényét. Addig is Figyeld minden lépését, jár-e még