J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Azért rohantál, hogy gyönyörködj! E látványban, melynél vigasztalóbb Számodra alig lehet. RUDOLF Atyám! Miért gúnyolódsz érzelmeimen? ZSIGMOND Bocsánat, uram, elfelejtettem, Hogy te vagy az a regényes ifjú, Aki oly gráciával tárja ki Érzelmeit - legyen az szeretet, Ugy értem, tiszta szerelem, Platóni érzés, persze: kölcsönös, Szemérmes, eszményi gyönyörben, ó, a magasztos ártatlanság! őszintén sajnálom, hogy még élek S zavart okozok - dehát igy történt! /

Rudolf apja elé lép, dölyfösen végignéz

i. beszélni akar, de elnyomja érzelmeit és megfordul, elindu

l/ ZSIGMOND Elmész? Haraggal? Maradj csak itt, Lenne még egy kérdésem hozzád, Egyszerű kérdés. Csupán csak az: Fiamnak tartod még magad vagy inkább Vet élyt ársamnak? RUDOLF Vetélytársad?