J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Oly tiszta, leküzd minden akadályt, S csak gyönyörűséget fakaszt. S a hűség? RUDOLF Hűség, barátság örökkévaló. Fényes alakját lelked tükrében Látom ragyogni, mint az Alpesek Ormát csendes tavak szinén, Hová nem ér a szél. Ha veled vagyok, Fájó szivem uj remény tölti be És öröm, mint boldogabb időkben Az ifjúság vad ujjongása, S bár érzem a veszélyt, és csikorog Már a kinpad, hová a végzet taszit Mig baráti kéz szőrit kezet És biztat boldog szerelemmel, S a szabadság csillan föl az éjben Eljövendő hajnalát igérve Nem esem kétségbe! ó, jövel, jövel! Ujjongó milliók köszöntnek, Hősi himnuszuk dicső dallama Messze száll a nyugati szellő szárnyán, Mig visszhangozza az egész haza. A szép jövőnek ilyen reggelére Istenemre! - csodás dél derűi. Boldog lesz a nép, ha a láncok, Mik századokon át gyötörték Lehullanak, és a jogegyenlőség Megbecsült, tisztes köteléke Egyesit urat és parasztot! Ébredj mély álmodból, ó hazám! Követeld vissza véres csatákban - Halált megvetve - szerzett jogaid!