J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Kiknek kellet

t volna s mód.iában is állt Segiteni - elláttak jótanáccsal És üres, szánakozó szavakkal. Hallgass bűneiről, mikkel vétkezett, A gaztettekről, mit terhére irnak. Ne firtasd, mi volt a szándoka. Ha még oly sötét lenne és Szörnyeteg, amilyen a hire, Én akkor is csak bánkódnék miatta, De soha, bármi történjen, soha Sem szűnnék áldani a kezet, Amely akkor megszánt és felemelt A nyomorúság iszonyú mélyéből. Csak az, aki a függetlenség Oltalmában élvezte életét S váratlan az örvénybe zuhant, Csak az érti meg hálám melegét. MATILDA Atyám, fojtsd el a hála érzését, Gyerünk el innen, akad még rokon... MÁRFFI Rokon?! Mig volt szép otthonunk Vendégsereggel asztalunk körül És udvarunkban jókedvű jobbágyok Volt rokon bőven de mind elmaradt. MATILDA Hallgass rám, meneküljünk innen Mig lehet - mindegy, akárhová. Akad paraszt, ki befogad, s két kezem Elég erős, hogy kettőnket eltartson.