J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Imádkozni azért, akinek hamvai Ott nyugosznak, mig győzni fog a jog, Amelyből kiforgatták álnok kezek S visszatérhet méltóbb sírhelyére ősei közé. - Vagy talán a sziv Azért árulja el gyengeségét, Mert sírnál a könny megbocséjtható? Nem az vagy-e, kiben özvegy atyja Három éve védangyalát leli, Ki erőt, vigaszt önt az életébe? Valld be, Matilda: Zsigmond gróftól rettegsz MATILDA Könyörgök, ezt a nevet ne említsd! BLANKA Mióta a szörnyeteg nálunk járt, Olyan vagy, mint akit iszonyú Látomás gyötör. Mivel bántott meg? MATILDA Ne firtasd. Csak annyit mondhatok, Ez a hely végzetes! El innen, amíg Tiszta nevünkhöz mocsok nem tapad! Vajha, mikor a nyomor kergetett, Másfelé vettük volna utunkat, Hisz' elriasztott innen minden jel, Vészt s átkot jósolt a feldúlt természet. Utunkat, mely végül ide vezetett Nem fogom soha elfelejteni. Siettünk, ahogy' parasztlovakkal Vont kocsinkkal sietni lehet. Úttalan sikon jártunk, az égen