J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Túlontúl szerény vagy. Gondolom Gábor ügyében jöttél, de előbb Bőven elláttad kenyérrel, hogy velem Tovább dacolhasson. RUDOLF Szavamra, Nem tettem. Igaz, Gáborért jöttem, De tőlem segítséget nem kapott. ZSIGMOND És barátodtól, az ifjú Modortól? RUDOLF Én arról a emit sem tadok. ZSIGMOND De hiszen nemrég találkoztatok, Bár szigorún meghagytam, felejtsd el, S végleg szakits vele. RUDOLF Áh! Nem könnyű Kizárni lelkemből egy barátot S a barátságnak megszentelt szálait Ssétssakitni annyi év után. Eleget tettem minden parancsodnak, Bs egy volt kivétel. Bár szigorod Olykor zord és fájó - atyai szigor volt, És én engedelmes. - Nem lemondtam-é Vig társaságról, minden mulatságról, Ami az ifjúság öröme, s marad A férfikorban ia, mert te úgy kivántad?