J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Lemondtam minden szenvedélyről, Panasz nélkül vállalva sorsomat És teljesítve szigorú parancsod? Csak azt az egyet hagyjad meg nekem, Hogy két hű barát néhanap kezet Szoritson - s áldásunk száll reád! ZSIGMOND Barátság? Mi az? Ores buborék Eszelős diákok agyában. Amint Kilépnek az iskola kapuján, Szétpukkan s csak a káprázat marad. Korban megértél, de éretlen maradtál. Légy férfi! Ne kergess álmokat Oktalan gyermek, ne ábrándozz Szabadságról és jogegyenlőségről, Jobbágy sorsról, más hiú eszmékről És ha igy lesz, becsülni foglak. RUDOLF Kitéphetem szivemből az érzést? Az ifjúkor szent eszméit, reményét Elsorvaszthatja-e a rideg önzés? Van, van barátság - te sem tagadhatod! S az tündököl Frigyes szivében is. C&ak egy órát, atyám, egy percet adj, Csak annyit, hogy az idő oltárán Felujithassuk drága emlékeink! - De hiába! Az a bosszús mosoly Elárulja, hogy atyai szivedben Idegen lettem.