J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

a magyarságnak abban a korban legnagyobb nemzeti konfliktusát: a Széchenyi reformnemzedékének küzdelmét a letűnő feudális Magyarországgal. Családi tragédia zajlik le előttünk, de a családi tragédia hátterében az újjászülető magyar nemzet elszánt harca folyik a maradiság ellen, a szabad, független és emberibb uj Magyarországért. Egy drámai mü léttrejöttében sokféle hatás érvényesül. Blackwellben előbb tudatosult a Rudolf of Varosnay alapeszméje, a szabad, független, a kor liberalizmusétői áthatott Magyarország vágya, mint a tragédia dramaturgiai képlete, k "források": a Beleznayak tragédiája, a jobbágyság sanyarú sorsát megszabó tőrvények és az azoknak szelleméből származó embertelen főúri magatartásra vonatkozó adatok. Széchenyi reformeszméinek az 1835-76 évi országgyűlésen kirobbanó visszhangja, a Habsburg-iga alatt szenvedő Magyarország és a függetlenségéért vivott szabadságharcok történelmi emlékei azután a dráma talajéra ültették át az eszmei inspirációt. De felismerhető a dramaturgiai koncepción a kor irodalmi klímájának hatása is. A rózsaszál, amelyet a vérpadra induló Rudolf utolsó vallomásul Matildénak küld, Matilda megszakadó szive a pillanatban, amikor a bárd Rudolf nyakéra hull, a szerencsétlen szerelmesek egyesülése a halálban a romantikus szinház konvencionális rekvizitumai. Az angol "gótikus" drámából a kontinens, vagyis a német »-romantika hatása alatt kialakult korabeli izlést szolgálták a vadregényes romok, az elhagyott remetelak, az iszonyú álomképek, a cigányasszony kísérteties jelenése, a véres párviadal is, csakúgy, mint a hazafiak esküjének pátosza. A romantikában - Edmund Burke szavaival "terror and sublime are close partners", vagyis a rémü159