J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

Egy jöttment tótra fenekedne! Ember, azt képzeled, már valaki Nagy, mert grófunk kegyébe fogadott?! Szent Istvánra! bár öreg vagyok, De megmutatnám, hogy* bánok el Talpnyaló fajtáddal, légy bár a legfőbb Főszolga - te rászolgálsz a cimre! ZWORNIK Eszeveszett vén, bátran locsoghatsz, Jártathatod a szád, mit bánom én? Kulcsárja vagy, a gróf kegyében állsz, Hajtad és Márffyn kivül senki sincs, Ki megtagadja a gróf parancsát, S olykor merészen szembeszáll vele, Hogy mentegesse az ifjú Rudolfot, Ha borsot tört apja orra alá. A gróf neked mindent megbocsájt, Mert serdülő korától szolgáltad őt, És mint huszárja, osztoztál vele Háborúk s nagy utak szenvedésében. De mért türi Márffyt? Az bizony titok. Mondják, mert nemes úr s egykoron Gazdag is volt - bár most boldog lehet, Hogy a gróf főerdésznek tette meg. Ezért vagy másért? Rám nem tartozik. Te ellentmondhatsz - én hasznos vagyok Ezernyi téren. BERTALAN Az ám, hasznára válsz, Kezére jársz, nem is kételkedem. De Isten mentsen minket, mondom én,