J. A. Blacwell: Rudolf of Varosnay. (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 7., Budapest, 1977)

BLANKA Nem rajtad mult, Mindent megtettél, hogy titokban tartsd, És még most is a bizonytalanság Gyötri: szereted-é? MATILDA Ha igy van, jól van. Gyorsabban felejt, Talán talál méltóbbat szeretni, És még boldog lesz. BLANKA És te? MATILDA Én? Mint a száráról leszakasztott Sápadt virág, elfonnyadok én is, És nem vigasztal, csak a remény Hogy emlékében olykor felvillan Az ifjúság s a boldog szerelem, S egy könnyet ejt, mint azokért szokás, Kik szivGkbe zárták a bánatot örökre. BLANKA Nem ugy! A sziv mélyéről fakadt szerelem A szenvedésből uj erőt merit, S lángra lobban« ha próbára teszik* De nézd: ő jön. Gondolj.szavaimra. /

Blanka bemegy a lakba. - Rudolf lép be/ /

Néhány pillanatig csendben állnak. Matilda zavarában a rózsafa leveleit szaggatj

a/ loo