Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

hogy tökéletes hangniüvész és színművész, ugyan azon egy személyben igen igen ritkán található. Én megvallom valamelly nemzetnek musikális triumphosát, irigységre, megkövetésre méltónak sem igen tartom ; sut illetlennek a

9 viczkándozni, csúszni, mászni nem tudó, vagy nem akaró , mert a' magyar mindent tud, ha akar, csak ezeket jól nem ; — komoly, romaias hős eldődeink

5 csemetéihez; azért mégis becsüllöm is kedvellem is a' jó vocalis vagy instrumentális hangmüvészt. —- A' másik az, hogy a' musikus formálhatja, készítheti magát Majlandban, Parisban, Bécsben nagy költséggel; declamálni, mimezni, ezt uton útfélen mindenhol tanulhatja, 's kell is tanulnia a' tökéllyel játszani akaró 's gondolkodni tudó Színjátszónak : a' többit, hogy mi caractère, ruhája, szokása átalyánosan valamelly nemzetnek volt és van, azt otthon a kandalló mellet is megtanulhatom ; vagy ha olvasni restellek, nállam-