Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

leánykáink Budán, vagy Lőcsén egy pár esztendőt eltöltvén, német ajkakat váltanak, 's ezentúl s ajtai annak, darabosnak tetszik az édes tejjel beszívott édes anyai nyelv. Czélom azonban nem mulattatást, időtöltési, vagy tanítási szempontból ezennel tekintetni a' Játékszint; csak ezt említem e' részben: a' szemfüles gondolkodni tudó néző legjobb bírálója az egybe gyűlt sokaság közt az individualitásnak; úgy szintén mi hatása a* mutatványnak, mi érdeme az írónak, ki mestere művészi előadásának. — Csak szivem' sugallását, és annak huzomos vágyását akarom néhány betűkkel előmutatni ; és azokkal a' kik nem tudják, vagy nem akarják tudni, hallatni : Nészőszínünknek kell lenni múlhatatlanul Pesten, még pedig negyvenkét évi óhajtásunk után mennél hamarébb ; minden időveszteség nélkül, ha a' külföldieket megakarjuk valahára győzni,