Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

A' PESTEN FELÁLLÍTANDÓ MAGYAR JÁTÉKSZÍNRŐL

hogy nyelvűnk nem a' kapa— kasza — sarlónyeleire van Prometheusként örök­re lebilincselve. Sietve látok tehát a' dologhoz, és apodictice kimondom: ha mindég pla­numokon, calculusokon fogjuk fejűnket e' pontban törni ; ha ujabb megujabb or­szágos áldozatokra támaszkodunk: ujabb megujabb akadékok gördülnek elő, olly képzelődési nehézségek támadnak, olly izgága tekervények kerekednek ajószán­dék' megfojtására, mellyek miatt még egy emberi kor bajosan hathat oda, a' ho­va már mima nem siethetünk elég korán. Azért, ha a' pesti nag^ Játékszín­nek miségét, és idom talán mekkoraságát nem tekintem — miért is tekintem, mi­dőn mások abban tudnak játszani —a'hoz közvetetten igaza van a* magyarnak, vagy a' magyar nézni akaróknak szin­tén annyi van, sött több mint akárkinek, az a' főváros diszesítésére van úgy épít-

Next

/
Thumbnails
Contents