Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

tanította ötet amaz* esküvejének hitelt nem adni , és imádásátol reszketni. , Nem csak az emberek és emberi Characterek, hanem még a' fátum eránt is figyelmetefsé tészea a'Játék-szin, és megtanítja a' nagy mesterséget, mint kellefsék azt hordozni. Életünk' szövevényjében az eset és planum egy forma nagy rollét játszanak ; az utolsót hajtogatjuk mi, az elsőbbnek vakonn kell engedelmeskednünk. Elég szerencse, ha az elkerülhetetlen esetek egészen készületlen nem találnak, ha a'mi bátorságunk és okosságunk már előre az affélékben magát gyakorolta, és szíveinket a'csapásra megkeményítette. . A'Színjáték sok mindenféle Scenáit az emberi szenvedésnek élőnkbe hozza. Mesterségesen részeltét a' mások szorongattatásából, és szempillantatnyi szenvedésünket édes könnyekkel , bátorságunkban es tapasztalásunkban felséges előmenetellel jutalmaztat. Azzal együtt kísérjük az elhagyatott Ariadnét a* viszhangos Naxcson keresztül, vele együtt mászunk fel az Ugolino éheztető tornyába , azzal együtt Jellépünk az iszonyú »vérállásra, és lesve várjuk a* halálnak csendes óráját. Itt halyuk, a'mit a'mi lerkünk lafsú gyanitásban erezett, a'meglepett természet által nyilván, és ellene mondhatatlan dl megerőfsítetniA' Towr boltozatai között elhagyja a'megcsa-