Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

a' Játék-színnek határok közzé szorítják ís), ka olyan igazságtalanok lennénk is , hogy azt egéazszen -eltagadnánk — mennyi nem marad még hátra annak befolyásából? Ha az a' retkek summáját se élnem törli, sem nem kifsebbíü, legalább megesmcrtetett azokkal bennünket.—Ezekkel a' vétkesekkel, ezekkei a' bolondokkal kell nékünk élni, vagy kitérünk elölök , vagy találkozunk vélek , vagy elkeli Őket temetnünk, vagy megkell nékiek hódolnunk. De már' most megnem lephetnek többé bennünket. Azoknak feltélelekre készen vagyunk. A* Játék-szin árulta-ei azt a' titkot melynél fogva azokat feltalálhatjuk, és kártékotlanokká tehetjük. Az levonta a' kép mutatónak mesterséges álorczáját, és felfedezte a' hálót, mellyel bennünket a' csalárdság , és fortély bekerítettnek , a' hamiíságot és csalfaságot, kirántotta tekervényes labi* rinthufsából, és azoknak iszonyatos képeket megmutatta a' nappalnak. Talán hogy a' haldokló Sára egy bujálkodót megnem ret* tent, hogy a' vétkes elcsábításnak minden rajzolatjai àz ô fellobbant xüzet élnem oltják, és hogy a' csalárd kerítő felette gondos ezt a' munkálódást mirden módon elnyomni. El' lenvetés voína ? Nem! elég szerencse, hogy a' gyanúságtól tiszta ártatlan most annak kelepczéit megesméri, hogy a' Játék-szin meg*