Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

Víalvetését is. A'mi vétse'geink eltűrik a* felvigyázót » és a' Birór, illetlen magánk viselete njég egy tanút sem. -— Csak a' Játék-szin névetheti'ki a* mi gyengeségeinket, mivel az érzékenységünknek kedvez, és a'bűnös bolondot nem akarja tudni.—. Elpirulás nélkül látjuk lárvánkat annak tükrében lehullani, és titkon megköszönjük a' szelíd intést. De távol légyén, hogy-az o muAkáfságának határa még itt bevégződne. A' Játék-szid inkább oskolája a'gyakörlandó bÖlcsefségnek $ mint a* Státusnak akármely más közönséges intézetei. Út-mutató a- Polgári életben, az emberi Lélek titkos rejtekeinek csalhatatlan kulcsa. Megengedem, hogy a' magunk szeretete , a' Lelkies méret' megkeményedése gyakran annak legjobb munkálódását semmivé teszik, hogy azok ezer vétkek mellett is szemtelen homlokkal tekintenek annak tükrébe, ezer jó érzések a' néz* hideg szívéről gyümölcstelen viszsza hullanak. — Magam is abban a' vélekedésben vagyok ^ hogy a' Molière Harpagonja talán egy zsobrákot sem jobbítottmég, hogy a'Beveríéi Őhgyríkdfsága még eddig k evés pajtáísát tartóztatta viszsza az utálatos játék' kívánásától, hogy a' Moor Károly szeremsétlen tolvaj története az Ország utakat még eddig nem sokkal tette bátorságosabbakká — de ha ezen nagy munkálódását