Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

miért nem ment volna a* természet a*mási.& nemüeknél is éppen azon az úton ? Én csak egy titkot tudok az embert a' romíotságtól megoltalmazni, és az ez; — szívét a'gyengelégek ellen oltalmazni. Ezen munkálódásnak nagyobb részét a*Játék-szintŐlvárhatjuk ; ez. az, melly a'bolondok nagyobb Clafsifsának tükört tart,'és annak ezerféle nemét- gyógyító tréfával megszégyeníti; ;

A'iuit felyebb az illetődésről, és iszonyodásról mondottunk, éppen azt cselekszi itt, (szaporábban talán

ti és csalhatatlanabból) tréfa és Satira által. Ha azt tennénk , bogy aVíg és szomorú Játékot használt munkál-kodása mértéke után ítélnénk t a* tapasztalás talán a' vígnak adná az elsőséget, Erzékenyebbül sebesíti a' megvetés az" emberi kevélységet, mintsem kínozza az utilság a' Leiki- esméret

et. Az iszonyatos előli elmász a' mi gyávaságunk y de éppen ez a'gyávaság ád á'ltal bennünket a'Satira fúlánkjának. A' törvény és lelki-esmérét gyakran megoltalmaznak minket a' gonoszságtól és vétektől. — A' kineyetések különös tinóra értelmet kivannak, melyet mi sohol sem gyakorolhatunk inkább , minta* Játékszínben. Tegyük fél, hogy mlegy barátunknak hatalmat adunk szivünk', és erkölcsünk' megtámadására, áé nagy fáradság gankba k^erüVe^engedaünk ajmak egyetlenégjç.