Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

MAGYAR THEATRUMI ALMANÁK 1814-IK ESZTENDŐRE

netzet ellen való volt hozzája az, Ô Re g áaJa, midőn végre fájdalmainak özöne ezen iszonyú szókra fakasztja : Én mindent adtam néktek! " Minő utálsággal jelenikmeg itt á'háládatlanság? Mely buzgón dicsérjük itt a* tiszteletet, és a* gyermeki szeretetet ! — De a' Játék-szin munkálódásának határa, még sokkal tovább terjed. Még ölt. is, hol a' Vallás és Törvények megalacsonittatásoknak tartják az emberi érzéseket kísérni, a' mi formáltatásunkal bíbelődik. társaság* boldogságát a* bolondok éppen úgy felzavarják, mint az Istentelenek, és gonosztévők. A' tapasztalás tanítja\aztmely oly régi, mint a'Világ, ^hogy az emberi dolgok szövevény j ében a* legnagyobb terhek gyakran a* legkifsébb és legvékonyabb fonalakon -függenek , és ha a' cselekedeteket a' magok kútfejekre viszsza késérjük ,' tízszer kell addig kacz^gnnnk; míg csak egyszer eliszonyodunk. A* gonosztévők taistroma napról napra a' mig élek rövidebb lesz , a' bolondoké pedig számosabb, és hoszszabb. Ha az egyféle nemű morális vétségek ugyan azon egy forrásból származnak, ha a' véteknek minden iszonyatos extrsmnmjai, melyet valaha , megbélyegeztek, csak elváltoztatott formák, egy tulajdonságnak magofsabb gráduísai, melyeket mi utoljára mind le nevetünk, és szeretünk,