Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

Benke József, a színész és az elméleti író

sok hasábjain, néhány polgárcsalád /Karacsék, Rothkrepfék stb./ társadalmi kapcsolatai a színészekkel - megannyi reménybeli jelzés a társulat számára, a tartós helybenjátszás Ígéretével, Az 1809-es esztendő - mint azt Solt Andor elemezte - valóban a hit megrendülését hozta. De a nála emiitett indokok /a meglazult fegyelmii társulat hivatástudatának erősitése és az igazgató, Vida László tekintélyének növelése mellett erős motivumnak látjuk a Magyarországra áttevődött háborút.amelynek nemesi felkelése a pártolás anyagi erőforrásainak elvonásával és a figyelem elfordulásával fenyegetett . A theatrum tzélja és haszna

. Solt értékelésével egyetértően valljuk, valóban a "plebejus-polgári szinházszemlélet" egyik első hazai jelentkezése. Egyszerre foglalata Benke esztétikai-dramaturgiai tanulmányainak, hitvallása a mindenkire kiterjedő erkölcsnevelés demokratikus játékszini programja mellett és gyakorlati megfigyelésekkel történő színészi továbbgondolása az elméleti igazságoknak. Schiller hatása nem tételes ugyan, de áthatja az irás egészét: az ösztönélet maghaladásának emlitésében, a színház törvénykiegészitő szerepének taglalásában vagy akár a drámapéldák megválasztásában, hogy csak néhány példát emlitsünk. Sulzer drámameghatározásának átvétele egyértelműen bizonyitja, hogy a polgári dráma fogalmi képe lebeg előtte, annak mind eszmeiségét, mind dramaturgiai erényét, mind pedig színészi lehetőségeit követendőnek tartja. "A nagy Születés és a Virtus" nem szükségszerű kapcsolódása, sőt konfliktus-lehetősége Schiller fiatalkori drámáira éppúgy jellemző, mint az Ármány és szerelem nyomán keletkezett magánéleti érzékenyjátékok légiójára. Érdekes passzusában pedig, amelyben a történetírás és a dráma elhatárolását végzi el, szinte szó szerint Lessing programadó müvét, a Hamburgi dramaturgiá

t idézi. Számunkra ma már a röpiratnak talán azok a részei a legizgalmasabbak, ahol az átvett elmélet-töredékek helyett a gyakorló színész közli tapasztalásait. Tény, hogy forrásait ebből a szempontból válogatja meg és értelmezi: szinházelle-