Kerényi Ferenc szerk.: Benke József színházelméleti írásai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 5., 1976)

Benke József, a színész és az elméleti író

szinházlátott ember, hanem amellett ia tanúskodik, hogy Benke Ifflandtól örökölte Hamletjének alapvonásait, attól a színésztől, akit idézett már a zsebkönyvekben és akinek egyik vígjátékát lefordította. A nehezen hozzáférhető szöveg egyik legfontosabb szakaszát idézzük: "Ó rolleját tökélletesen tudta, de nem tsak tudta, hanem tanulta is, azt mutatta rendes felosztása Monológjainak; - minden mozdulásában czél vélt, előre elrendelte szavait, nem ütődtek öszsze zavarodva gondolat j ai, igaz érzést és tüzet mutatott az igazság szájában, a bizonytalansága lebegve hatott keresztül, a morál értelmes nyájas meggyőződéssel, s szelídséggel hangzott ajakain, Bgy szóval: ő tudta mit, miért, hogy, és hol beszéli. Itt tapasztaltam legelőször a magyar Hazában, mit tesz a Publicummal az Actor. Akár millyen esztelenül visexte is magát Hamlet, minthogy az idő megkivánta, hogy magát ugy viselje - semmi illetlen zsibongás, semmi gyermekes zaj őtet játszásában meg nem zavarta. Az vele együtt érzett, s annak érzése őtet a Játék végével meg is jutalmaztatta." Benke József visszavonulása után többé nem lépett színpadra. Igaz, Dérynének van egy homályos félmondata /"később professzor lett, de ismét színházhoz jött..."/, Karács Teréz pedig határozottan állitja, hogy nemcsak lányát, Laborfalvi Rózát hozta fel 1833-ban Budára, de mindenét eladva a várszinházi együttesnek pénztárosa is lett. A két adat időben és térben is eltér. Benke /a szinlapok alapján/ 1833 őszén hozta fel Rózát és 1834 nyarán vitte haza, amikor a kassai társulat megérkező szinésznői feleslegessé tették a pályakezdő jelenlétét. Déryné ez időben még nincs Budán. Laborfalvi Róza 1834-ben Kassán lép fel /Benke Rozália néven/ a primadonna társaságában, hogy ezután 1835-ben már Budán szerepeljenek együtt. Az emiitett időszak szinlapjain, a vonatkozó zsebkönyvekben sem Budán, sem Kassán nincs nyoma Benke felléptének; Karács Teréz adata pedig teljességgel tévesnek látszik: a budai Várszínház pénzszedője mindvégig Kibmeyer lg-, nác. A vitát eldöntő tanú egyébként maga Benke is, aki 1834. június 23-án a Honmüvészben igy nyilatkozik egykori vissza-