Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

tik 'Nincs elég hazafiság köztűnk valami nagy somma kiállítására* ; később pedig ez 'hihetőleg lesznek elegen köztünk, kik a' szükségest egybe fogják hordani* — másutt megint 'az idők szellemétül is lehet sokat várni* — későbbiedig 'az idők szellemébe bizni balgatagság* es több illyes contradictio találtatik szinte minden lapon. Jobb lett volna semmit nem írni. mint valami ollyast, a' mi inkább csak boszont, mintsem legkisebb áldozatra bírhatna." Ezen megjegyzések még helyesbek mint a-> közvetlen fentebbiek — habár nem fakadnak is szivemből, sőt inkább elevenen sértik azt— 's olly helyesek, hogy ellenök mentségemre valósággal szinte semmit sem hozhatok elő, mert tökéletes igazságra vannak alapítva, mint ián egyedül azt, hogy egész javaslatomnak nincsenek igazi talpkövei. Innen támad, hogy akármikép erőlködjem is, lehetetlen valami ingadatlant felállítnom ; természetes is , ha mindenütt kilátszik az egybeütközés 's mindenütt a' természet-elleniség. Hanem mind errül én nem tehetek, mint arrul sem , hogy a' hegyes és keserű kitűnik mindenhol, 's egész javaslatom általányosan gúnynak és satyrának viseli egy kissé mind színét mind szagát; mert valóban pénzzel összekötött tárgyakrul 's egyesületekrül nálunk, mint most állnak dolgaink — nemcsak nehéz satyrát nem irni hanem teljességgel lehetetlen; minek következésében bűnöm abban áll, hogy ezen értekezés-írást egészen abban nem hagytam.,