Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

vagy legalább nem halasztottam azt később időkre. Igy cselekedni egyébiránt, mondhatom, eltökélett szándékom vala ; mert nem kívántam időelőtti dolgok körül fáradozni vagy is inkább hasztalankodni, hanem minden időmet 's tehetségemet előbb azon alapok kifejtésére, felvilágosítására 's elfogadtatására óhajtottam egyeztetni 'sfeszítni, mellyek nélkül, bár ki mit mond is, soha tartóslag egyesület nem állhat fel, hanem léte 's fenmaradása mindig csak véletlen szerencsétül leszen függő. Ezen munkálódásimbui azonban a' Tekintetes Pesti Megyének a' magyar nyelv terjesztését ápoló Küldöttsége legbarátságosabban ébresztő fel ; 's mondhatom , annyira tölte be szivemet legédesb [vágy okkal, bár lenne állandó Játékszín Magyarországban , 's bár volna magyarabb a' magyar bon, hogy szinte magam is kételkedni kezdek azon talpkövek elkerülhetlen szükségérül], mellyeket belátásom 's itélő erőm minden egyesületekre nézve elmulhatlanul szükségeseknek lát. Ekép az említett nagy érdemű Küldöttség parancsát "írnék a' dologiul egy rövid értekezést" nem csak nem mellőztem el, hanem azt, csekély tehetségem szerint, minél előbb teljesítői is, minden készséggel ajánlkozám. Vizsgálni kezdem a' tárgyat minden oldalrul, 's mondhatom sok időt is szántam rá ; de a' sok eszmélkedés 's azon feszült vágy : a' e* ;