Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

M iiiden egyszer vagy többszer már elhibázott, olly irányban nehezíti az tij kezdet-utáni sikert, mint a' miJIyenhen a

1 végbe vi feli próbatételek több vagy kevésb áldozattal valának összekapcsolva. Minél nagyobb volt a' munkaelőtti kiállító szomj és kívánat 's azokbul eredő fáradozás és szorgalom, annál nagyobb tespedség *s elhidegülés követi az elbomlott munkát. És igy sokszor éppen azon hév 's teremtő erő, mclly valódi csudákat művelhetne, nem csak minden haszon nélkül enyészik el, sót még a' siker napját félszázadokra löki vissza, 's ekép, ha köz dolgokat illet, nem ritkán áldásbul átokra fordul. Magyarországban a' honi Játékszínnek tartós életbe hozatása, soktul érzékenyen óhajtott tárgy; áldozat pedig számnélküli tétetett már, de azért bizonyos sikert ebben is, mint olly sok másban, még nem tud előmutatni a" Magyar. A' kassai, miskolczi, tán pécsi Játékszínek csak felette gyönge *s bizonytalan alapokon fenekűinek; 's ha fentartásokért némi nag) lelkii hazafiaknak elegendő hálát soha nem adandhat is a' késő maradék, mert "Horatius Ceclesk^rv^