Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

-IL rokat ; a' mi a' viszontorlás — repressailles —­sajnos és mindig nevekedő undokságinak követ­kezésében , Thalia és Melpomene szent házát egy darabig valóságos Arertává' disztelehitné, hol Spartacus et Comp, dictálna csak, később pedig legbizonyosb elaljasodásra bírná, 's az egészet elvégre a' provocált önkény tökéletes elnémulásra Ítélné; elbomlana mind a' két szín­játék , a' Német és Magyar közti visszavonulás még erősb gyökeret verne, 's a' nagyobb intel­ligentiának előbbi utóbbi de elmulhatlan dia­dalma következésében ,- megint uj erővel állna­fel az eldűltek romjaibul a' német já­tékszín —; a' magyar pedig évtizedekre, tán szá­zadokra volna visszalökve, vagy tán örökre el is némulna - - - - 's a' t. 's a' t. Kerüljük el mind ezt V mind azt, a' mi illy theoriákbul következni kénytelen, egy csinos 's alkalmas szinház-építés által; nem hiszem építésére 's állandó fentartására több tehetség kí­vántatnék, mint a' mennyi a'német Játékszínnel egy darab ideigi küszködésre volna szükséges 's a' t. Mások az iránt nem lesznek velem egy értelemben, hogy minden játékszini pénzte­hetség itt Pesten halmoztassék fel „Mert máskép — igy okoskodnak — mi lenne a' mostan már életben lévőkbűi 's a' t. M A' mire én így felelek: 'Annyi nálunk az excentrica cselekvésmódnak megrögzött sáfárja, hogy nem kell attul tartani,

Next

/
Thumbnails
Contents