Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

hogy valami felszínes kis értekezés egy fillérig a' haza középpontjára varázsolja mind azon te* hetségeket össze, mellyek a' haza külön részeiben munkálnak már és lappanganak még, ekép e' körül mindehki nyugodt lélekkel lehet, mert e' részben hihetőleg ezentúl is csak inkább excentrica kis erőlködések tanúi fogunk lenni, mint oily as egy becsatlásoké, mellyek a' haza szivét erősúnék. Többek tán a' devalvatiónak fogják tulajdonítni mind azon pénzbeli le »vagy ! vadasokat , mellyeknek illy féle intézetink elbomlását köszönhetjük, minek okát én inkább felette könnyű ellnének, igen is tág lélekisinéretnek 's legfőkép egy irányon tul szelid és engedékeny közönségnek tulajdonítom ; meüynél fogva csak igy kiálthatok fel: Oh mennyi zavar; mocsok 's undokságnak szolgálsz te szerencsétlen devalvatío ürügy - leplegül ! Azon mellékes megjegyzésem is, tudom, szülend némi ellenvetést, melly által azt állítom , hogy soha sem fog diadalmaskodni mind azon szennyeken *s mocskokon, mellyek az embert olly kellemetlenül környezik, se privát társaság se politia nevezetes sikerrel, míg a' tisztaság szeretete nem ébred fel az egész közönségben. JEz pedig tagadhatian, mert Illyésekben a'morális rész erősebben hat a'physikaira mint viszont, 's habár sokat tehet is privát társaság és politia e' részben, — azért még is