Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

szükséges ; elég idő lévén azokról akkor gon­doskodni, midőn a' machina már fenáll. És így az egész dolognak legelső lépése abban látszik állni.* hogy minélelőbb nyittassék egy ív, 's arra ad vires 200 ezer elég név 's azokért jót-álló kezes Írassék. Az eddig előadott mód szerint — ha t. i. kezesek után iparkodunk 's ollyasokat találunk is, 's pénzinket vagy külföldön vagy nem-nemes kézbe helyezzük, feltéve hogy ők azokat el is fogadják — mindenki biztos lehet, hogy nem fog többé elolvadni áldozata, mint eddig sok­szor történt ; *l igy hihető, hogy azon bizoda­lom megint némileg helyre állapodik, mellyért sok törvényhatóság és számtalan egye* ruful ki­játszatott. A' bizodalom pedig sokat ér, és semmi egyéb, mint hitel magasb értelemben; mellynek varázsa az , hogy számos, — a' mit minden bizonnyal tudok — ki egy húszast sem akarna dobni kútba, kész ezreket szentelni, tán önsanyargatás mellett, ha nem az elbomlás, ha­nem a' siker hihetóségei szabatnak axiomakép elibe; azaz ha az egyesületi pénzek — mint fentebb mondám — diametraliter ellenkezőleg manipulál tatnak, mint eddig történt. 'S ha most arra akarunk figyelmezni, Va­lyon milly bátorságot találand illy alapokra állí­tott egyesületekben, a' részvényes? egyenesen magamat adom felvilágosítási például. Ha te­szem — és dato de korántsem concesso — né­5

Next

/
Thumbnails
Contents