Széchenyi István: Magyar játékszínrül (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 4., 1976)

hány részvényre írnám aiá magamat, 's elismerve lenne, hogy a' tárgy nem indulhat meg siker-hihetőséggel míg 200 ezer forint disponibilis pénz nincs ; legkisebb bátorságom se volna, ha t. i. csak magyar nemesek, bárók, grófok, herczegek volnának irva alá, mert igy könnyen megeshetnék, hogy éppen olly módon maradnék részvényimmel sárban, mint azon társzekér, mellynek súlya 6 lóra van calculai va, de csak 3 ló huzza, a' többi pedig makranczoskodik, ágaskodik és kirúg; volna ellenben bátorságom elég, ha mint többször mondám, olly kezesek volnának a

1 magyar nemesek , bárók, grófok, herczegek mellé irva, kiknek hypothekájok van, 's kik az ebéli nemesi privilégiumok áldásibul (!) kirekesztve, de viszont a' hitel áldási alá iktatva vannak. S azt, hogy itt a' privilegiáltalan rám nézve többet ér, azaz mindent ér, a' privilégiait pedig igen keveset, sokszor semmit, ezt nekem senki nem veheti rossz néven, minthogy igazságosan 's önmystificatio nélkül én sem neheztelhetek senkire, ha viszont, mint bizonyosb fizetőt élőmbe is nemtelent sőt zsidót is állít. Már hogy illyeseket restelek e vagy nem, az más kérdés ; midőn megvallom, nem eléggé bámulhatom azon furcsa izlést, mellynél fogva ezt sokan, mint a' tapasztalás mutatja, nemcsak nem igen, de éppen nem restelik, mert máskép lehetetlen volna nekiek kezet velem